2015. szeptember 02. szerda, 09:52

Amit mindig tudni akartál az SPC-ről, de nem merted megkérdezni…

 

Mi a legegyszerűbb SPC? 

Minden SC-t SPC-zni kell? 

Újra kell számolni a határokat, ha betelik a kártya? 

A rajzi tűréshatárokból meghatározhatom a szabályozási határokat? 

Bekapcsoltam a szoftverben az összes WE-tesztet, és piros lett a kártya: ennyire rossz a folyamatom? 

Aggódom a téves riasztások miatt, mit tegyek?

A gyakorlatias képzés során az alapok mellett a fentiekhez hasonló érdekességek is napirendre kerülnek, így a minőségügyi szakemberek magabiztosan alkalmazzák az SPC technikákat a folyamatoptimalizálásban is.

 

Mi a legegyszerűbb SPC? 

A néhol trigger limitnek, figyelmeztetési határnak is nevezett módszer alkalmazható egyszerűen például egy 100%-os ellenőrzési műveletnél. Ha az ellenőrizni kívánt folyamat kibocsátása minden órában állandó, akkor az ellenőrzést végző személynek utasításba adhatjuk, hogy minden órában húzzon egy strigulát, valahányszor egy hibás terméket talál. Amint az adott órában a strigulák száma eléri a korábbi adatokból kiszámolt szintet, jelezze ezt a folyamatfelelősnek, aki a zavar felderítésébe, elhárításába kezd. E módszer előnye, hogy a megnövekedő hibaarányt nem csak a napi selejt kimutatásnál, hanem már a következő órában észleljük. Szükséges lehet a konkrét feladatban ennél érzékenyebb módszerekhez fordulni.

 

Minden SC-t SPC-zni kell? 

A technikai és anyagi lehetőségeink szerint többféle stratégia közül választhatunk:

A legjobb, ha egy nagyon jó poka-yoke módszert tudunk alkalmazni, és rendszeresen vizsgáljuk a poka-yoke módszer hatásosságát. Ekkor az előfordulás és/vagy az észlelhetőség érték az FMEA-ban 1 környékére csökken, így az RPN is alacsony lesz. 

Ha nincs még poka-yoke módszerünk, de jó a folyamatképesség (pl. Cpk>1,67; a gyakoriság az FMEA-ban 4 alatt van), akkor statisztikai módszerekhez fordulhatunk, és pl. mintavételezéssel vizsgáljuk a folyamat stabilitását. 

A költségek és lehetőségek mérlegelése mellett választhatjuk a 100%-os ellenőrzést is, és a rajzi előírásokhoz viszonyítva döntünk minden darabról, csökkentve a nem megfelelő termék továbbításának kockázatát. Ebben az esetben is meggyőződünk a vizsgálati módszer megfelelőségéről (lásd MSA). 

 

Újra kell számolni a határokat, ha betelik a kártya? 

Noha gyakran teszik, ez hatalmas csapda! Képzeljük el azt az esetet, amikor egy nagyon lassú, pl. elhasználódásból, kopásból eredő eltolódás befolyásolja a vizsgált jellemzőt. Az eltolódás mértéke gyakran elenyésző a rövid távon is észlelt véletlen zajhoz képest. Ha minden kártya betelte után (pl 25 adatfelvételi pontonként) az előző kártya adataiból újraszámolnánk az átlagot és a szabályozási határokat az utolsó 25 pontból, hosszú távon azok az elhasználódás mértékével eltolódnának. Így amikor kritikussá válna az elállítódás, és a kezdeti adatfelvételből számolt határokkal már észlelnénk, a lassú trenddel újraszámolt határok mellett az valószínűleg észrevétlen marad.

Javasolt megtartani a kezdeti adatfelvételnél meghúzott határokat mindaddig, amíg egy tudatos változás (pl. Six Sigma projekt) eredményeként újra kezdeti adatfelvételt, stabilitás- és képességvizsgálatot végzünk, és csak ekkor számoljunk új szabályozási határokat.

 

A rajzi tűréshatárokból meghatározhatom a szabályozási határokat? 

A szórás és a középérték a folyamat eloszlásának jellemzői, ezek segítségével vizsgáljuk a folyamat stabil állapotának megbomlását, az atipikus viselkedés jeleit, hogy a zavar elhárításával a stabil állapotot tudjuk tovább üzemeltetni. Ezzel szemben a tűréshatárok a vevői elvárásból származnak, nem a folyamat saját tulajdonságai. 

Néha a rajzi tűréshatárból számolnak szabályozási határt, és bár ez nem a klasszikus SPC technika, mégis lehet jó szabályozási módszer. Ilyen lehet a tűrésmezőhöz képest nagyon kis szórású folyamat esete, ahol a szabályozási határokat a tűréshatártól 5σ távolsággal szűkebbre választva üzemeltetjük a folyamatot, így a fennmaradó tartományban bekövetkező esetleges kismértékű elállítódások nem igényelnek figyelmet. Egy másik eset lehet, ha a beállítási folyamatot vizsgáljuk a sorindításkor vett mintadarabokkal, és a folyamat Cpk-ja magas, akkor elégséges lehet a sorindítást vizsgálni (pre-control). 

 

Bekapcsoltam a szoftverben az összes WE-tesztet, és piros lett a kártya: ennyire rossz a folyamatom?

A WE-szabályok az SPC kártyákat érzékenyebbé teszik, azaz bizonyos mintázatok megjelenését figyelik, melyek a szabályozatlanság, a veszélyes zavar jelei lehetnek. Bár kis valószínűséggel, de mindegyik kritérium mintázata véletlenül, zavaró hatás nélkül is bekövetkezhet, ezek a véletlen esetek bizonyulnak később téves riasztásnak. Minél több tesztet kapcsolunk be a szoftverben, annál gyakrabban láthatunk téves riasztást is.

Az ajánlott megközelítés: a folyamat hatásmechanizmusainak ismeretében válasszuk ki azt a néhány szükséges tesztet, amely leginkább releváns a feltárni kívánt veszélyes zavarok észlelése szempontjából. A szoftverekben általában paraméterezhetőek a tesztek, azaz a következményeik súlyossága szerint beállíthatjuk mind a téves riasztás, mind az észrevétlen zavarok elviselhető valószínűségét.

 

Aggódom a téves riasztások miatt, mit tegyek?

A téves riasztás forrása lehet egy szabályozási határon kívül esés, mely pusztán a véletlen miatt jött létre, és nincs hozzá azonosítható különleges ok. A szokásos ±3σ-nál meghúzott szabályozási határok esetén még szabályozott folyamatban is 370 adatpontonként egy riasztás várható. Ha a szabályozási határokat szűkebbre húzzuk meg, például ±2σ-nál, akkor természetesen már kisebb mértékű eltolódásra jelezni fog a módszer, ugyanakkor várhatóan 22 adatpontonként egy a szabályozási határon kívül esik akkor is, ha nincs különös oka. Hasonlóan, ±4σ-nál 15787 adatpontból lesz indokolatlan riasztás, cserében a kártya csak a 4σ-t meghaladó elállítódásokra jelez.

 

Amit mérlegelni kell: mik a következményei, esetleges költségei egy SPC-kártyáról érkező riasztás kezelésének? Ehhez képest mekkora minőségköltségekkel jár egy késedelmesen észrevett veszélyes zavar? 

 

Megrendelőink

Partnereink , hallgatóink mondták

Méréstechnikai képzésünk

"Lenyűgözött az oktató profizmusa valamint nagyon tetszett hogy az oktatás nem maradt meg az elmélet síkján, hanem elmélyedtünk a gyakorlati alkalmazás területén is. Csak ajánlani tudom a képzést."...

Felhasználói menü

Facebook

Facebook

Linkedin

Linkedin