2015. december 16. szerda, 11:44

Kis Karácsony, Nagy Karácsony

 

Már az egész ország ünnepi lázban ég - egy hét és elérkezik a Szent Este! Sok hagyomány, szokás fűződik ehhez az ünnepünkhöz is, sok étel-ital ekkor kerül az asztalunkra.

Összegyűjtöttünk néhány érdekességet, mellyel az ünnepi készülődés hangulatát szeretnénk színezni!

 

Karácsonyfa

A karácsonyfa előzménye a pogány hagyományokban a termőág, zöldág házba vitele, illetve a ház és a ház környékének örökzöld ágakkal díszítése. A szokást ismerték a kelták, náluk a fagyöngy, a magyal és egyéb örökzöldek játszották a főszerepet. Magyarországon a zöldág általában rozmaring ágacska, nyárfa vagy kökénybokor ága. A gerendára függesztették fel, aranyozott dióval, piros almával, mézesbábbal, szalmafigurákkal díszítették. A diónak rontást űző erőt tulajdonítottak, a gyümölcs a bőség, egészség jelképe, a szalma pedig a betlehemi jászolra emlékeztet.
A karácsonyi ág később fejlődött kis fácskává, amit szintén a házba vittek, és különféle módon díszítettek. Feljegyzések szerint az első hagyományosnak mondható karácsonyfát freiburgi pékinasok állították a város kórházában a XV. században. Átvitt jelentése a hagyományosan pirossal ékesített fenyőnek az életfa, a természet évről-évre megújulása, körforgása. A fán látható girland a paradicsomi rosszra csábító kígyót jelképezi, az alma a tudás fájáról szakasztott gyümölcsre emlékeztet (ennek mintájára alakultak ki később a piros, arannyal díszített üveggömbök), a gyertyák pedig a fény, a nap, keresztény felfogás szerint Jézus szimbólumai.
A manapság megszokott díszes, üveggömbökkel, szaloncukorral felállított fa német protestáns hatásra terjedt el bécsi közvetítéssel, kezdetben az arisztokrácia és a városi polgárság körében. 
A karácsonyfát kezdetben almával, dióval, ostyával, mézespogácsa-alakokkal és cukorral díszítették. A díszek készítésekor fő szempont volt az ehetőség, a gyerekek fabontásakor nyalánkságként megették. Már az első karácsonyfákon hajlított dróttal rögzített gyertyák égtek. A XIX. század vége felé már a csillogó díszek váltak a karácsonyfák összképének meghatározóivá. 
 
 

Szaloncukor

Ha karácsony, akkor szaloncukor is! Ez a kis édesség mindenki által ismert és így december végén az egyik legkeresettebb  édesség is. Akár Gombóc Artúr is szívesen fogyasztja, hiszen van marcipán, narancs, banán, eper, kókusz, kakaó és még számtalan ízben, így biztosan mindenki megtalálja az íz világához legközelebb állót.  

A szaloncukor őse a fondant cukor, melyről már a XIV. században készültek feljegyzések Franciaországban. A reformkorban a polgári és főúri házak fogadószobáit francia mintára "szalonoknak" nevezték. A lakások ezen helyiségében helyeztek el kis tálakat, amibe kis cukrokat raktak a vendégek fogadására. A karácsonyfa felállítása is ebben helyiségbe történt, melyre később ez a finom csemege díszként került fel, és így lett a díszesen csomagolt édesség neve szaloncukor. Régen "szalonczukedlinek" is emlegették, ugyanis a neve német salonzuckerl szóból ered. 

 

Jégbor
 
A jégbor a természetes édes borok egy fajtája, amely nevét arról kapta, hogy az elkészítéséhez szükséges mustot fagyott állapotban lévő szőlőszemekből préselik. A szőlőben a cukrok és egyéb oldott szilárd anyagok nem fagynak meg, csak a benne lévő víz és emiatt a fagyott szőlőből préselt bor koncentrált szárazanyag-tartalmú, nagyon édes, ugyanakkor magas savtartalmú lesz.
A fagyott szőlőből való borkészítés természetesen nem napjaink találmánya, már az ókorban is állítottak elő ilyen nedűt. Bár a Római Birodalom bukása után sokáig nem tűnik fel a jégbor a gasztronómia történelmében, a XIX. században ismét hódit Németországnak köszönhetően.
Az 1950-es években egyre több német szőlősgazda ismerte fel a jégbor attraktivitását, a jégborban rejlő üzleti lehetőséget, és már nem bízták a véletlenre a jégbor készítést, hanem lassan kialakult ennek technikája, technológiája, majd törvényi szabályozása.
A német borászok jégborral elért piaci sikerei a környező országok borászainak is felkeltették az érdeklődését. Az 1970-es években Ausztria, de Magyarország borászai számára is szakmai téma lett a jégbor készítés.
 
 
Sült tea
 
És a jég után egy kis tűz!
A sült tea (csehül pečený čaj) egy gyümölcsteára emlékeztető, legfőképpen forró ital, amely természetes gyümölcskoncentrátumból készül. Ezen koncentrátumot kell forró vagy hideg vízzel felönteni az elkészítéséhez. A sült tea egy hagyományos recept, amelyet körülbelül 150 éve készítenek Csehországban házilag. Mivel a recept régre nyúlik vissza, így az eredeti, hagyományos sült tea nem tartalmaz a gyümölcsön kívül semmilyen más összetevőt. A megtisztított friss vagy fagyasztott gyümölcsöket kisebb-nagyobb üvegekbe töltik, és a sütőbe helyezik. A rövid sütés során a gyümölcsök különleges ízkaraktereket vesznek fel. Különféle fűszerekkel (fahéj, kardamom, gyömbér, csillagánizs stb.) és bizonyos gyümölcsök kombinálásával különleges és egyedi ízek érhetőek el. A koncentrátumokat üvegekben teszik el, és hőkezeléssel (dunsztolással) tartósítják, így nem szükséges hozzáadni tartósítószert.
 
 
 

 

Megrendelőink

Partnereink , hallgatóink mondták

Mérőeszköz felülgyelő képzésünk

"Interaktív volt az oktatás. Az oktató minden kérdésünkre egyértelmű válaszokat adott annak ellenére, hogy nagyon sokrétű kérdéseket kapott –mivel 5 különböző cégtől érkeztek a hallgatók. ...

Felhasználói menü

Facebook

Facebook

Linkedin

Linkedin