A műanyag életünk megkerülhetetlen része lett – jelen van az élelmiszer-csomagolásban, az építőiparban, a gyógyszerek és orvostechnikai eszközök gyártásában, sőt, maga a globalizáció sem működhetne nélküle. De mit kezdünk a műanyaggal, miután használtuk? Hogyan lehet (és lehet-e egyáltalán) hatékonyan újrahasznosítani? És mi a szerepe ebben a közép-európai iparnak? Ezekről a kérdésekről beszélgetett Szammer István és Bűdy László, a Magyar Műanyagipari Szövetség elnökségi tagja és a Central European Plastics Meeting szervezője az INTERGRATOR FM podcast legújabb adásában.
A műanyag: kényelem, könnyedség – és rengeteg kérdés
A műanyag forradalmasította az ipart: olcsó, könnyű, sokoldalú, és olyan tulajdonságokat kínál, amelyeket más anyagok nem tudnak. Egy PET-palack tömege töredéke az üvegének, előállítása pedig jóval kevesebb vizet igényel – míg egy kilogramm műanyaghoz átlagosan 12 liter víz szükséges, üvegből ugyanennyi előállítása 210 litert is igényelhet.
Nem véletlen, hogy a csomagolóiparban dominánsan használják: a világon legyártott műanyag 30–36%-át ez a szektor veszi fel. Emellett az építőipar, az orvosi és gyógyszeripar is erősen támaszkodik rá, például csővezetékek, eszközborítások vagy steril csomagolások formájában.
Bűdy László szerint a globalizált világ elképzelhetetlen lenne műanyag nélkül. Egy spanyol paradicsom vagy holland sajt csomagolás nélkül nem jutna el a magyar fogyasztóhoz – a műanyag lehetővé tette a hosszú távú szállítást, raktározást, és ezzel együtt egy olyan életformát, amelyet ma természetesnek veszünk.
Mi a baj a műanyaggal?
A műanyag negatív megítélése szorosan összefonódik a szemétproblémával. A „műanyag szemét” mára fogalommá vált. Ugyanakkor – mint Bűdy hangsúlyozza – a műanyag önmagában nem szemét. Az emberek teszik azzá.
Ráadásul a műanyag egy mesterségesen előállított anyag, nem természetes forma. Ez az egyik fő oka annak, hogy újrahasznosítása – különösen mechanikusan – komoly kihívást jelent. A különféle műanyagtípusok (pl. polietilén, polipropilén) sokfélesége miatt nehéz egységes, homogén újrahasznosított anyagot előállítani.
Lehetőség vagy illúzió az újrahasznosítás?
Bár az EU célkitűzései ambiciózusak – 2030-ra 30 százalékos, később akár 65 százalékos újrahasznosítási arányt írnak elő – a gyakorlati megvalósítás bonyolult. Bűdy szerint jelenleg mindössze a műanyagok körülbelül 10 százalékát sikerül újrahasznosítani. Ennek fő oka a műanyag molekulák degradációja (főleg napfény és hő hatására), a szennyeződések, valamint az a tény, hogy az újrahasznosított anyagok csak korlátozottan használhatók újra ugyanarra a célra.
A legnagyobb probléma, hogy a fizikai újrahasznosítás ipari méretekben nem stabil: sokszor a feldolgozók nem tudják előre, milyen minőségű anyag érkezik be, milyen színű, milyen szennyeződést tartalmaz. Ez miatt gyakran csak alacsonyabb minőségű, egyszerűbb termékek gyárthatók belőlük – például mezőgazdasági takarófóliák.
A kémiai újrahasznosítás – ahol a műanyagot alapmolekulákra bontják – elméletben jobb megoldás. Ám ez is gyerekcipőben jár: a pirolízis üzemek kicsik, drágák, és még nem tudják ipari léptékben kiváltani a fizikai újrahasznosítást. Egyelőre nincs technológiai áttörés, és a szén-dioxid-kibocsátás sem feltétlenül kedvezőbb.
A PET kivétel?
A PET-palackok újrahasznosítása valamelyest sikeresebb: jól kezelhető, homogén alapanyagról van szó, így már 10–12 alkalommal is újrahasznosítható. Azonban a jelenlegi újrahasznosítási arány még itt sem éri el az elvárt 25 százalékot, például Lengyelországban mindössze 17 százalék körül van. Ennek oka a megfelelő mennyiségű és minőségű hulladék hiánya, illetve az ehhez kapcsolódó technológiai háttér korlátozottsága.
Mi a helyzet Magyarországon?
A magyar műanyagipar világszínvonalú volt a 90-es és 2000-es években. A TVK, Pannonplast és más vállalatok meghatározó szerepet játszottak a régióban. Mára ez a tudásbázis szétszóródott, és sok hazai vállalkozás egy-egy nagy vevőre állt rá – ami mostanra komoly kockázattá vált.
Emellett a beruházási hullám – részben a támogatások miatt – túlkapacitást eredményezett, miközben a kereslet visszaesett. A cégek nehezen találnak új piacokat, és a magyar műanyagiparnak most az a feladata, hogy ismét nyitni tudjon a nemzetközi kapcsolatépítés felé.
Legutóbbi bejegyzések
- Opel, Stellantis és a munkaerőpiac – hogyan alakítják a változások a motorgyártást?
- Opel Szentgotthárd: versenyben a jövő autóiparáért
- A műanyag nem szemét – de mit kezdünk vele?
- Növeld vállalkozásod versenyképességét a GINOP-Plusz-2.1.3-24 pályázat segítségével!
- Műanyag újrahasznosítás: ambiciózus tervek és a realitás
