Az elmúlt hónapokban a családi és baráti beszélgetések során rendre előkerült a politika, ami gyakran véleménykülönbségeket, sőt, heves vitákat is szül. Mit tehetünk, hogy a kampányidőszak elmúltával ne a politikai témájú veszekedések határozzák meg emberi kapcsolatainkat?
Még, ha nehéznek is tűnik elsőre, de próbáljuk meg elfogadni, hogy vannak más, a miénktől eltérő vélemények is. Nem ugyanúgy látjuk a világot, de ez nem baj. Főképp hazánkban sokan erkölcsi kérdést csinálnak abból, ha négyévente valaki máshova húzza az ikszet a szavazófülkében, pedig a demokrácia lényege az (is): elfogadjuk, mi több, bátorítjuk, hogy mindenkinek legyen saját véleménye, amit tiszteletben tartunk.
Közhely, de igaz: azt keressük a másikban, ami összekapcsol, ne pedig azt, ami elválaszt. Ha beszélgetünk, azaz meghallgatjuk a másikat, akkor általában kiderül, hogy sok alapvető kérdésben osztjuk egymás véleményét. Még akkor is, ha más pártra voksoltunk. Épp ezért emlékeztessük magunkat arra, mennyi minden köt össze bennünket, és ne hagyjuk, hogy a közélet polarizáltsága éket verjen a magánéletünkbe.
Ehhez persze önmérsékletre is szükség van. A vita hevében ugyanis egy alapesetben árnyaltan fogalmazó és empatikusan gondolkodó ember is hajlamos minősíteni a másik embert, sőt, rosszabb esetben a másik méltóságát sértő, erkölcsösségét megkérdőjelező kijelentéseket is tenni. Talán nem mondunk újat azzal, hogy nem ez a jó út a kiegyensúlyozott emberi kapcsolatokhoz.
Az is megeshet azonban, hogy minket támadnak, minősítenek, úgymond „beszólogatnak” nekünk. Kellemetlen szituáció. Ha ilyet tapasztalunk, bátran adjunk hangot neki, s mondjuk el a másik embernek – főképp, ha közel áll hozzánk – ha túlságosan mélyen érintett bennünket egy-egy megjegyzése.
Emellett pedig érdemes észben tartani, hogy a humor sok esetben megoldás lehet, oldhatja a feszültséggel teli helyzetet. Gondoljunk csak bele! Együtt nevetni sokkal jobb, mint egymás torkának esni, még ha csupán verbálisan is.
