Szinte nincs olyan ember kis hazánkban, akiből a szomszédunkban zajló orosz-ukrán háború ne váltott volna ki valamilyen szintű szorongást. A február óta tartó helyzet kapcsán azonban sokaknál megjelent a bűntelen bűntudat fogalma is.
Hogy mit is jelent pontosan mindez? Nos, a pszichológusok az elmúlt időszakban gyakran találkoznak azzal a jelenséggel, hogy a szorongás táptalaján kialakuló örömtelenség vagy lelkiismeret furdalás miatt a hozzájuk forduló kliensek bűnösnek érzik magukat, amiért mások szenvedése közben nyugodt élet adatott meg nekik.
Persze ez nem meglepő. Az összes híradásból ömlik ránk a háború, ráadásul – s ebből a szempontból az ukrajnai konfliktus igen különleges – a közösségi felületeket is uralja a téma, kis túlzással élőben követhetjük a történéseket, a bombák elől menekülő embereket a telefonunkon. Emiatt sokak biztonságérzete megrendült, s ez a folyamat idővel pszichés traumává, lelkiismeret furdalássá alakulhat. Azért is bűnösnek érezhetjük magunkat, mert merünk örülni valaminek, hogy jól érezzük magunkat egy koncerten vagy egy buliban, miközben a szomszéd országban emberek halnak meg.
Jogosan merül fel a kérdés: illik –e ilyenkor rendezvényeket, bulikat tartani? A szakértők szerint igen, sőt, különösen fontos, hogy gyerekeinket vagy idős, egyébként is aggódó szeretteinket ne terheljük a saját félelmeink kivetülésével. Az élet élvezete ugyanis nem azt jelenti, hogy nem veszünk tudomást a háborús helyzetről. Attól még lehetünk empatikusak, hogy merjük és tudjuk élni a saját életünket, hiszen egy menekült család életét sem oldja meg, ha rosszul érezzük magunkat.
A bűntudat enyhítésére gyógyírt jelenthet, ha valamilyen módon segítünk a bajbajutottakon. Ez kialakíthatja az érzést bennünk, hogy minden tőlünk telhetőt megtettünk. Fontos azonban, hogy mindezt a saját lehetőségeinken és érzelmi, illetve anyagi korlátainkon belül tegyük meg.
