Az önismeret főképp a pszichológiában és a személyes fejlődés területén alkalmazott fogalom, manapság azonban egyre szélesebb körben használják. Hogy miért? A válasz egyszerű. Minél erősebb valakinek az önismerete, annál hatékonyabb a munkájában, sikeresebb a kommunikációban, valamint jobban képes kezelni a személyek, csoportok között előforduló esetleges konfliktusokat.

Önismeret alatt ugyanis azt értjük, hogy valaki ismeri saját személyiségének részeit, lehetőségeit, ugyanakkor határaival, gyengeségeivel is tisztában van. A jó önismerettel rendelkezők tudatában vannak a viselkedésük mögött rejlő ok-okozati háttérnek, és reálisan ítélik meg emberi kapcsolataikban játszott szerepüket, hatásukat.

Mindezek után nem meglepő, hogy az önismeret fejlettsége munkahelyi környezetben is esszenciális, vezetői munkakörök betöltéséhez pedig szinte elengedhetetlen. Gondoljunk csak bele! Ha nem rendelkezünk megfelelő önismerettel, minden bizonnyal mások viselkedését sem fogjuk tudni reális módon értelmezni.

Adódik a kérdés: milyen jelei lehetnek annak, hogy valaki hiányos önismerettel rendelkezik?

Ilyen például az, ha valakinek a reakciója abszolút nem passzol az adott helyzethez. Indokolatlanul hevesen reagál, ám viselkedése valószínűleg nem is az adott helyzetnek szól. Szélsőséges érzelmeit valami sokkal mélyebben gyökerező dolog válthatta ki, mint az adott helyzet, amely jóllehet frusztrálóan hat, mégsem indokolja a heves reakciót. Az arrogancia például gyakran mutathat rá arra, hogy valaki nincs tisztában önmagával.

Ugyanígy árulkodó jel, ha valaki rögtön védekezik, amikor kritikát kap. Persze természetes reakció, hogy meg akarjuk védeni magunkat, de azért túlzásba sem kell esni. Amikor ugyanis az ember nem ismeri önmagát, nem tudja felismerni, hogy milyen hiányosságai vannak, s olyanokat is hall másoktól, amelyeket addig nem tudott önmagáról, úgy még ijesztőbbé válik a helyzet. Ilyenkor az illető szinte öntudattalanul hajlamos úgy reagálni, mintha megtámadták volna. Nem szükséges feltétlenül egyetérteni azzal, amit valaki mond rólunk, s el is mondhatjuk, hogy más véleményen vagyunk, viszont egy erős önismerettel rendelkező személy meg tudja védeni a határait úgy, hogy nem zaklatja fel magát, ő tudja milyen, amit hall az csak egy vélemény.

Az empátia hiánya szintén jellemző tünet.  Hogy miért? Az alacsony önismerettel rendelkező személy nem tudja magát mások helyébe képzelni. Nem ismeri fel saját szerepét például egy nehéz helyzet kialakulásában a manipulatív személyekkel ellentétben azonban nem szándékosan bántják a másikat. Persze érthető a dolog, hiszen hogyan is tudnának ráhangolódni mások érzéseire, ha még a sajátjaikkal sincsenek teljesen tisztában?

A fejlett önismeret segít abban, hogy reálisan felmérjük, mire vagyunk képesek. Így olyan munkahelyi vagy magánéleti helyzeteket teremtünk, amelyek kiemelik erősségeinket, s csökkentik gyengeségeink hatását. Tudatában kell lennünk, hogy melyek azok a területek, amelyek a komfortzónánkon belül vannak, ugyanakkor tudjuk, hogy mikor kérjünk segítséget, amikor egyedül nem megy. Ha erre nem vagyunk képesek, akkor érdemes fejleszteni az önismeretünket.

Végezetül pedig egy tanács. Bár sajnos nem lehetünk tökéletesek, nem szabad azzal töltenünk a mindennapjainkat, hogy folyamatosan visszatekintgetünk és sajnálkozunk a múlton. Ne feledjük: elsősorban a hibáinkból tanulunk. Elképzelhető, hogy többször is elkövetjük ugyanazt. Ha azonban nem jövünk rá mit mért tettünk, és hogyan változtassunk, hogy ne megbánás legyen a vége, az alacsony önismeretre utalhat, hiszen nem derült ki mi volt az oka annak, hogy ismét rossz döntést hoztunk.