Egyre pörgősebb világunkban nincs könnyű helyzetben az agyunk. A 21. századi létet meghatározó folyamatos stresszhelyzetek miatt nem túlzás állítani, hogy „túlélő” üzemmódban működik. Az állandó készenlét pedig fárasztó. Mit tehetünk ebben a helyzetben?

Induljunk kicsit távolabbról, s vegyük példaként a vadászó ősembert. Veszélyhelyzetben ők is kerültek, például egy vadászat idején, ám a stressznek mindig volt eleje és vége.  Jelenleg azonban úgy éljük az életünket, mintha állandóan veszélyhelyzetben lennénk.  Minden gondolkodó lényben feszültséget kelt az információhiány, a bizonytalanság és a kontrollvesztés. Ma a legtöbb történést nem megéljük, hanem már a következő lépésen gondolkodunk, a következő rosszra számítunk egy vihar előtti csendben. Emiatt folyamatos a stressz, és egy idő, ami miatt az ember nem csak lelkileg, hanem fizikailag is rosszul kezdi érezni magát.

A magatartásunkat ugyanis nem a valóság, hanem az a kép határozza meg, amit kialakítunk a világról, mesélünk egymásnak, magunknak. Ráadásul állandóan összehasonlítunk: nem ott tartok, ahol kellene, nem vagyok elég jó szülő, nem vagyok elég vékony, s a példákat napestig sorolhatnánk. A lényeg, hogy megítéljük magunkat, aminek következtében az életminőségünk jelentősen romlik. A rossz érzéseket pedig káros szenvedélyekkel, függőségekkel próbáljuk feledtetni, enyhíteni. Ráadásul az imént említett ősembertől eltérően ma már számos közösséghez tartozunk egyszerre (család – munkahely), amelyeknek az elvárásai gyakran szembe mennek egymással. Tehát bármilyen döntést hozunk, az lelkiismeret furdalást okoz.

Sajnos el kell fogadnunk, hogy a 21. században nincs olyan döntés, amely ne járna konfliktussal, kellemetlen érzéssel. Mások is így vannak ezzel, még ha a közösségimédia-profilokon nem is ezt látjuk, hiszen ott mindenki felhőtlenül boldog és sikeres. Ne kezdjük el azonban marni magunkat, ne ragadjunk bele emiatt a negatív gondolatokba, mert ezek csak idealizált képek, amelyek korántsem fedik a valóságot.

A szakértők szerint segíthet, ha megpróbálunk egy kicsit eltávolodni a mások által mutatott túlságosan tökéletesnek tűnő valóságképtől, perspektívát váltunk, s megfigyeljük, hogy mi is zajlik bennünk. Koncentráljunk saját magunkra! Éljük meg a pillanatot, örüljünk annak, amink van, s ne azon keseregjünk, ami nincs. Fogadjuk el és vállaljuk fel a döntéseinket a következményeikkel együtt. Más út nincs a kiegyensúlyozottabb élethez.