‘Változáskezelés – Reziliencia’

Van két ember, akiket a rossz gazdasági viszonyok miatt elbocsájtottak a munkahelyükről. Mindketten azonos szintű szakmai kvalitásokkal rendelkeztek. Mindkettőjüket keményen érintette az elbocsájtás, kedvetlenek lettek, elvesztették magabiztosságukat és aggódtak a jövőjük miatt. Az egyik ember számára átmeneti volt ez a hozzáállás, gondolta „jó vagyok abban, amit csinálok, képességeimnek biztosan lesz majd piaca”. Frissítette önéletrajzát, elküldte jó pár cégnek és egy kis idő után számára megfelelő lehetőséget kapott az egyik cégnél. A másik ember a reménytelenségbe sodródott, magát hibáztatta, hogy biztosan nem volt jó munkaerő ezért váltak meg tőle. Gondolta, hogy a kedvezőtlen gazdasági viszonyok sem fognak javulni egyhamar, így nem is keresett lehetőségeket magának. Egyre inkább a szomorúság, a nem vagyok hasznára senkinek érzése kerítette hatalmába, depressziós lett, félt a jövőtől – belekerült egy negatív spirálba. Mi a két ember között a különbség? A változó helyzethez való alkalmazkodás minősége, azaz, hogy miként értelmezzük azokat a hátrányokat, amelyeket egy változás hozhat számunkra.