Sok szó esik mostanában – különösképp a vezetői kompetenciák tekintetében – rezilienciáról, ami a gyakorlatban a rugalmas ellenálló képességet, azaz a meglepetésekkel, változásokkal és váratlan akadályokkal való megbirkózás készségét jelenti. Mutatjuk is vezetőként hogyan fejlesztheted magad ezen a fontos területen.  

Kezdjük talán azzal, hogy miért is kell reziliensebb vezetővé válnunk? A válasz egyszerű. A világban zajló, s nem túlzás állítani, hogy példátlan társadalmi-gazdasági változások ezen képességünket jobban próbára teszik, mint valaha. A munkahelyi környezetben igen nagy felelősség hárul egy vezetőre abban, hogy bizonyítsa rugalmasságra való képességét. Nehéz időkben az emberei tőle várnak erőt és bátorságot, hogy miközben megőrzi realista optimizmusát, új lehetőségeket tárjon fel.

Épp ezért fontos a személyes és szakmai kapcsolati háló kialakítása és fejlesztése. A sikerek eléréséhez ugyanis szükségünk van társakra, s a személyes kapcsolatok erős támogatást adnak, ráadásul az emberek tanulni is egymástól tudnak a legjobban. Vezetőként azt is érdemes szem előtt tartani, hogy a csapaton belüli és csapatok közötti kapcsolatok milyen nagy jelentőséggel bírnak. Az egészséges kapcsolódások sok energiával tölthetnek fel, míg a rosszul működőek ellenkezőleg, sok energiát visznek ki a rendszerből, rontva ezzel egyéni és csapat szinten is a közérzetet, valamint az eredményeket. Nemcsak építeni szükséges azonban a kapcsolati hálót, hanem vezetőként napi szinten időt is kell szánni azok ápolására. Az értekezletek, meetingek mellett a napi rutin részét kell képeznie az informális kapcsolódásnak.

Talán furcsának tűnhet ebben a sorban, de fontos a pihentető alvás is, annak megléte vagy hiánya ugyanis nagyban befolyásolja a hatékony és sikeres vezetés képességét. Kutatások bizonyítják, hogy még a kis mennyiségű alváshiány is jelentős terhet ró az egészségre, növeli a stresszt, s csökkenti a kognitív képességeket. Egyszóval minden éjszaka legalább hét-nyolc óra alvásra szánt idő bizonyítottan erősíti a reziliens vezetést.

Szintén kiemelten fontos az új perspektívák befogadása. Egy jó vezető nem ragaszkodik görcsösen a régi viselkedésekhez és készségekhez csak azért, mert azok ismerősek. Különösen akkor igaz ez, ha nyilvánvaló, hogy már nem működnek, vagy nem szolgálják az adott helyzetet. Képesek feltenni egy másik szemüveget, ami egy másik nézőponthoz segíti őket adott szituációban. A tanulási agilitás a szervezet jövőbiztos stratégiájának alapvető eleme.

Végül pedig essen szó a pozitív érzésekről is, amelyek sokkal többet számítanak, mintsem gondolnánk. Az emberi agyműködés sajátja ugyanis, hogy a negatív dolgokat könnyebben észrevesszük és sokkal fajsúlyosabbnak éljük meg, mint a pozitív dolgokat. A pozitív dolgokat hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni, vagy nagyon gyorsan elfelejteni. Ha tehát valaki folyton azon rágódik, hogy mi romlott el, vagy minek kellett volna történni, sokkal többet árt, mint használ, magának és a környezetének egyaránt. Ha pedig egy vezető képes az apró örömeket, sikereket is meglátni és megélni, ha szeme és nyitottsága van arra, hogy mi van már meg, mi az, ami jól megy, ez segíti őt egy támogatóbb, tehát reziliensebb közeg kialakításában.

Ugyanígy lényeges a hála és köszönet megfogalmazása, amelyről vezetőként gyakran hajlamosak vagyunk elfeledkezni.  Pedig akik hálásak, boldogabbnak érzik magukat. Jobb a közérzetük, magasabb az önbecsülésük, és kevesebb szorongást élnek meg.  Egy nemzetközi felmérés is azt mutatta ki, hogy amíg az emberek mintegy fele rendszeresen köszönetet mond a családtagjainak, az embereknek csak 15 százaléka teszi meg ugyanezt munkahelyen. Ebben a tanulmányban olvasható az is, hogy az emberek 35 százaléka azt mondja, hogy a vezetője soha nem mond köszönetet neki. Pedig fontos lenne.